a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 #

dumanoid – homokóra كلمات اغاني

igen, azóta van tudathasadásom
hogy egyedül kezdtem felépíteni bábel tornyát
elmém korlátja, nehogy túl magasra másszon
melynek vágya lett elkészíteni bármely formát
kudarca, ha át most nem jut az akadályon
úgy, hogy még isten is áment mond rá
de kár mentorálni, ha nem suhan angyalszárnyon
l_sta marad, pártolja álszent voltát
eleget adok_e mikor a szövegemet írom?
hisz beleölök napokat, nem egy szösszenetre bízom
közhelyekkel össze_vetve ködbe veszhet
többeteknek viszont ezzel csökkenhet a vízszomj
ha megtöröm a csendet, elnyerem hallgatásod
megtöltöm a teret, teremtő hanghatások
eszközöm a zene, vesztett idő haladt már sok
de legalább annyira vágyom, mint amennyire mások!
amit én csinálok, alig célirányos
régi vágyból jó sok, de csak antitézist látok
hamis prédikátor, ha van is élni máshogy módom
akkor is a hibás úton végigjárok ódon
távoli helyeket, ahol be_déli_bábozódom
pedig a metamorfózishoz a fényt kívánom folyton!
szétzilált szériák, téli táj, jégvilág
elolvad az idő, mint a szép minták a hóból!
csali vitt e labirintusba, lehetne az imidzsem
agilis és stabil is, de addig is csak labilis
infantilis alibit ad a limit, hisz ami nincs
a napi listán, csak bilincs, ha itt az apokalipszis!
habár bírom az iramot, óramu_ta_tó kattan
és nem töröm magamat és örömöt, ürömöt attól kaptam
hogy a munkanapokon nem váltom az aprót nagyra
és makrót hagyva, napról napra…
telnek a percek, az órák
a h0m_k csak perceg, ha szórják
a tettek, a mersz meg a szó más
mennyit ér a cetben a gyjónás?
múlnak a napok, a hetek
az óra csak kattog, csak ketyeg
malmozva, ahol csak megyek
őrlődés: halmok, majd hegyek!

minden épületes gondolatom romokban hever
folyton csak levert vagyok, pokolba velem!
olvadt tükörképem majd a h0m_kban lelem
isteni szikra nem minden bokorban terem…
és sajnos ide nem elég az értelem szikrája
mert tudom, hogy nem építem az életem sziklára
lassan kardomba dőlnék, de a hiú szó tovább vitt:
„a jövőm excalibur”, már ha kihúzom odáig!
az ingerszegény környezet, mint egy szegély, körbevesz
csak giccshegyek és közhelyek késznek mondhatók
az internet még több retesz, kikezd, emészt, tönkretesz
ha nincs eredmény: ölbe tett kézzel fogható
nincs sikersztori, színpad, csak én sorokba szorítva
sortüzemben spleent kapsz, a szót komolyra fordítva
mindeddig bent szorongatott fojtogató titka
most lelkiismeretem teli torokkal ordítja:
„eltelt egy év… néhány hét alatt!
nem húzod a csíkot, csak az ekg_d haladt!
te vagy, aki tehet, amíg ideje van, ha csak alig is, úgyhogy gyorsan tedd!
a h0m_kórát perzsia hercegeként f_rg_sd meg!
tettekkel tartozol, ha időt kérsz kölcsön
ez kész börtön, le én töltöm, és kitörnék rögtön!
hol arra vársz, hogy megúszd, a bajt érni utol fogod
ha kifutsz az időből, lehúz, mert az futóh0m_k!”
úgy érzem, minden tervem köddé vált, elfolyt
és életemben a legjobb öt év már megvolt
magamat a tudaton túltenni gyötrő
hogy a jelenem nem a múltbeli jövőm
az óra noha noszogat, a nosztalgia:
amit mozaikja hoz, aligha mozgat, iga!
hallom, józan eszem kósza nesze rosszall: hiba
amit teszek, visz el messze, szinte korszaknyira
mondom, „nem nézek hátra”, de a hallottak ellenére
az emlékek tára: pandora szelencéje
elmémben járva könnyen csalogat kelepcébe
nem képes mára lényem kapcsolatteremtésre
porból írom remény_epigrammám
mert folyton bízom, hogy ha meg is halt már
e portfólió lesz a leírt karmám
mi sorsfordító módon reinkarnál
suhannak a hónapok, évek
az állapot jóllakott, éhes
áltat e korszak, hogy véges
bár a tudat mindent szóba hoz, még rest
elsivatagosodás, több évezred lent
dalí_féle órák a két kezemben
újjászületnék, de még egyszer nem
mint tehetetlen porszem a gépezetben!

- dumanoid

كلمات أغنية عشوائية

اهم الاغاني لهذا الاسبوع