ossian - ballada a senki fiáról كلمات الأغنية

mint nagy kalap, borult reám a kék ég
és hû barátom egy akadt, a köd
rakott tálak közt kivert az éhség
s halálra fáztam rõtt kályhák elõtt

amerre nyúltam, csak cserepek hulltak
s szájam széléig áradt már a sár
utam mellett a rózsák elpusztultak
s leh-lletemtõl megfakult a nyár

csodálom szinte már a napvilágot
hogy néha még rongyos vállamra süt
én, ki megjártam mind a hat világot
megáldva és leköpve mindenütt

a matrózkocsmák mélyén felzokogtam
ahogy a temetõkben nevetek
enyém csak az, amit a sárba dobtam
s mindent megöltem, amit szeretek

a gyõztes ég így fektette rám sátrát
a harmattól kék lett a homlokom
s így kergettem istent, aki hátrált
s a jövendõt, mely az otthonom

csodálom szinte már a napvilágot
hogy néha még rongyos vállamra süt
én, ki megjártam mind a hat világot
megáldva és leköpve mindenütt

s bár nincs hazám, borom, se feleségem
és lábaim között a szél fütyül
lesz még pénzem, biztosan remélem
hogy egy nap nékem minden sikerül

(szóló)

csodálom szinte már a napvilágot
hogy néha még rongyos vállamra süt
én, ki megjártam mind a hat világot
megáldva és leköpve mindenütt

كلمات أغنية عشوائية

كلمات الأغاني الشهيرة