a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 #

franz liszt - a holt költó szerelme كلمات الأغنية

zeng a liget a csalogány dalain:
mélázza a völgyi tilinkót;
a sziklapatak csókdossa szelíden
a rózsafüzért, a habokba leringót;
langy szellet a bokrot, a méh a virágot
«hát mink én édenem üdve, világom
meg nem csókoljuk_e egymást?

hát mink meg nem csókoljuk_e egymást?
en, __ és te, meg ő: __ háromszivü egység:
szép hölgyem ölén nevető kicsinyem
óh kérlek ! óh kérlek az égre, nevess még!
lantom szerelemre felajzva remeg:
hadd énekelem meg gyermеkemet! __
__ szerеlmi dalt a fiamhoz!»

«hadd zengjek dalt a fiamhoz. __
nem tudja, mi az még? __ dajkadana!
majd hogyha megérti, szivébe bevésse
ah anynyival édesebb ajkad, anya
elmondd neki, apja ki volt, hova lett?
mily boldogul élt, a mig élt, te veled
nőm. __ özvegyem tán, mire hull a levél

tán özvegyem, a mire hull a levél!
oh mondsza, felejteni tudsz_e te engem?
__ olcsó a halál, hova engemet hinak. __
majd meghal_e nálad is árva szerelmem?
__ óh nem, nem, örökkön örökre soha!
ha téged a sir rabol el, mi oda
mindketten e sirba leszállunk . ..
« olcsó a halál, hova engemet hinak!»
a harcz mezején rendet a ki vág
nem válogat az, nem hallgat imára
nem nézi, ki a tövis és a virág?
kit fed feledés moha, hol kimulék?
s kit vesz föl a hir ege, csillagul ég!
nem hangszere lant a halálnak…

ám harczi robaj, dobogó paripák
bőszült tömegek vihar_átka!
vérnász, hol a csókokat osztja a vas
s a sir hideg férge a mátka;
jaj szóknak kardala! __ tűzi harang! __
__ és közbe’, ha csend marad, pendül a lant
s azt mondja : «előre, halálba!»

«már nyugszik a harcz », károgja busán
lombhagyta juharról a holló
« a vér mezején nincs több aratás;
már mind lekaszálva a tarló …»
__ gyászhirnöke harczi mezőnek ! izend meg:
hol bajnokom? hol van a hős, a ki zengett?
szólj! hol van a férj, a kit ugy szereték?’

holló felel: úgy ketten szereténk őt!
sok deli hős indula szavára:
__ dus lakomám nekem és fiaimnak .
én megsiratom; te ne várjad!
száz közt legalul fektetten
alszik. __ gyászoljuk meg a hőst mink ketten
én holtig. __ az uj nászéjig az özvegy . . .»
új nászéjig az özvegyi fátyolt
oly lenge lepelt, eltépi a szél. __
a férfi vigaszba’ mi láng, mi varázs van!
s az asszonyi sziv, az hajh nem aczél!
__ a holtnak az álmot! a szivnek öröm kell!
nem félt a halott! szép lepke, te röpkedj
majd ha a nászzene tánczra hevit!

nászzene hangjainál repül a pár:
uj szerető karján deli asszony;
a tarka füzér, a menyasszonyi disz
leng fürtéirl kígyózva le hoszszan
s még boldogabb óra, mely eljön a csenddel:
ajkat, szemet édesen elcsuk a szender; __
csak két sziv dobogása beszél…

csak két sziv dobogása beszél…
hát ott ama harmadik: sirbeli rém?
csontfő, koszorús kalpag fövege
sirbolti világ fénylik szemürén
ott szive fölött a koronátlan
ország czimer. __ éppen e helyen át van
lőve : mutatja a felbuzogó vér…

és szól, nem az ajk, hanem a vérző seb:
«én édenem üdve, világom!
mint várlak regen epedve lakomba!
neked és kicsinyemnek vetve az ágyom:
hármunknak elég. nem költ ki se zajjal
jó hosszú az éj ott, meszszi a hajnal
éjfél az idő, jer alunni hivem!
jer vélem alunni lakomba! mi szép az!
zöld bársony a domború kúpteteje
átszőve virággal, __ arany, hiaczint
tarka kavicsmozaik belseje
és bútora, __ halld én boldogságom! __
legdrágább csont a világon:
hős fiak csontkoponyája merőn …»

«csontkoponya! __ te nem « ő » vagy! __ ereszsz el!
férjem sohasem voltál. __ idegen!
arczod nem övé. __ nem láttalak én. __
hagyj nyugtot __ eredj sírodba __ nekem!
__ a rém koponyája nevet: « hahaha!
tréfás a világ szörnyen od alá!
szép asszony, imé igazad van.»

«sok társam e házban. együtt mi lakunk; __
nem leltem az arczom; téved a kéz;
ám visszamegyek s majd meglelem azt:
a válogatás ott bármi nehéz;
s majd visszajövök, ha valódi fejem
a sok koponyák sora közt kilelem.»
szól s eltűnik a siri álom

és megjelen újra, megtartja az éjfélt:
elmondja, mit álmodik ember a sirban?
elmondja, hogy élnek a holtak alant?
rég elfeledettet : a múltba mi hir van?
hajdankori kéjt, __ porlepte reményit; __
és zengi szerelmi dalát, ama régit. __
ő az ! — csak feje nem. — az a másé. —

mind másnak az arcza, mit elhoz alantról;
álarczai száma tömérdek:
van vén, — fiatal, — komorabb, szelidebb;
kik mind a közös nagy üregbe befértek
és hija nejét, s szerette fiát
nő, gyermek, álmából ijedve, kiált
« ó nem ! ne vigy engem el innen! »

és hija a nőt és gyermekit is
húsz évig a rém szakadatlan
sirján a tövis megtépi, ha kél
és öltönye mind szakadottabb;
majd árnya csupán a régi alaknak:
fénytünemény, odavetve falakra
s még egyre susog : «óh jertek oda!»

ösz asszony lesz a nő, vén ifjú a gyermek :
élő váz, ki az életet unja;
kín látni anyának ! — a szíve beteg
a szive nehéz ; ez a földre levonja;
« oh leld igaz arczodat meg valahára !
nem rettegi éjjeli jöttödet, várja
várja sóhajtva az aszszony, a gyermek.»

s felkölti szerelme hívása az alvót
és megjelen éjféli óra előtt : —
úgy tündököl arcza, merész szeme villan
és ajka mosolyg, a miként az előtt
kard s lant kéziben. — eldobja magától, —
más dolga ! szeretve karolja ma által
a gyermeket és az anyát

és elviszi őket messze magával
hol háza fölött szép zöld a födél
a rózsabokor rajt öszszeborul
s hullatja virágit hamva fölé .
— elvitte magával mind, mi övé volt
s most kezd csak alunni nyugodtan a rég holt
mig fenn magas égen csillaga ég!

s zeng a csalogány a tavasz ligetén. —
költőnk dala sir pásztor furulyából. —
villámaival csókolja meg egymást
két felleg az alkonyi égen __ távol. —
— nem dörg : méh döng a virágon .
lenn súg a halott : «szűm üdve, világom
csókoljuk örökre mi egymást! »

- franz liszt

كلمات أغنية عشوائية

كلمات الأغاني الشهيرة