dalriada - szondi két apródja - (part 2) كلمات الأغنية

hadd zúgjon az álgyu! pogány ali mond
pattog a bomba, és röpked a gránát;
minden tüzes ördög népet, falat ont:
töri drégel sziklai várát

„szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt
immár födi vállát bíborszinü kaftán
szél zendül az erdőn, – leskel a hold:
idekinn hideg éj sziszeg aztán!”

a vár piacára ezüstöt, aranyt
sok nagybecsü marhát máglyába kihordat;
harcos paripái nyihognak alant:
szügyeikben tőrt keze forgat

„aztán – no, hisz úgy volt! aztán elesett!
zászlós kopiával hős ali temette;
itt nyugszik a halmon, – rövid az eset -;
zengjétek alit ma helyette!”

két dalnoka is volt, két árva fiú:
öltözteti cifrán bársonyba puhába:
nem hagyta cselédit – ezért öli bú –
vele halni meg, ócska ruhába’!

„s küldött alihoz… ali dús, ali jó;
lány-arcotok’ a nap meg nem süti nála;
sátrában alusztok, a széltül is ó:
fiaim, hozzá köt a hála!”

hogy vítt ezerekkel! hogy vítt egyedűl!
mint bástya, feszült meg romlott torony alján:
jó kardja előtt a had rendre ledűl
kelevéze ragyog vala balján

„rusztem maga volt ő!… s hogy harcola még
bár álgyugolyótul megtört ina, térde!
én láttam e harcot!… azonban elég:
ali majd haragunni fog érte.”

mint hulla a hulla! veszett a pogány
kő módra befolyván a hegy menedékét:
ő álla halála vérmosta fokán
diadallal várta be végét

„vége mikor lesz? kifogytok-e már
dícséretiből az otromba gyaurnak?
eb a hite kölykei! vesszeje vár
és börtöne kész ali úrnak.”

apadjon el a szem, mely célba vevé
száradjon el a kar, mely őt lefejezte;
irgalmad, oh isten, ne légyen övé
ki miatt lőn ily kora veszte!

كلمات أغنية عشوائية

كلمات الأغاني الشهيرة